Prológus

Lilly tizenhetedik születésnapján anyja bejelentette, hogy ő bizony depressziós és itt az ideje, hogy élje az életét. Állítását a következő listával támasztotta alá:

1. egész nap a szobájában gubbaszt és vacsoráig ki sem teszi a lábát
2. egyetlen gyerekkori barátját, már több mint egy hónapja nem látogatta meg, ami szerinte felháborító
3. folyton a halálon elmélkedik

Lillyt ez nem győzte meg. Azonban a lánnyal ellentétben a család, a szomszédok, sőt még a város pszichológusa is egyetértett Lilly édesanyjával. Ezért aztán az anyja elhatározta, hogy a lánya igenis élni fog, méghozzá egy hozzá méltó életet. Olyat, amit mindenki megirigyel, és a lánya olyan lesz, akire mindenki büszke lesz. Aztán, ha a búcsúra kerül a sor, mindenki egy olyan lányra fog emlékezni aki tudott élni, boldog volt, mosolygott, segített az embereknek és legfőképp: szerelmes volt. Azonban fentebb említett tények szerint Lilly valóban nem ilyen lány volt. Lilly szeretett a szobájában zenét hallgatni, tévét nézni, olvasni. Szeretett elgondolkozni az élet nagy kérdésein. Szerette a 'miért?' listáját bővíteni nap, mint nap, amin megannyi kérdés volt már felsorakoztatva, de mégsem kereste meg rájuk a választ. Mindig is arra várt, hogy majd magától megleli őket, ahogy az élet hozza, egyik napról a másikra a lista üres lesz. De nem így történt.
Talán a legtöbbször felírt kérdése a következő: "Miért hisz megannyi ember a csodákban és miért várja azt?"
Nos igen. Lilly sosem hitt a csodákban. Persze erről lehetne különböző értekezéseket írni, amit valószínű senki sem fog megtenni, de azt leszögezhetjük hogy kétféle ember létezik. Aki hisz, és aki nem. Lilly az utóbbiba tartozott mindig is.
- Mit szeretnél, mit tegyek?- néz Lilly kérdőn anyjára.
- Azt szeretném, hogy boldog legyél- mondja nyugodt hangon anyja.
- Én boldog vagyok.
- Lépj ki a szobádból, én annyit kérek. Élj! Tudod, hogy bármikor vége lehet- mondja, majd elcsuklik a hangja.- Kérlek hallgass rám.
- Mire gondoltál?
- Menj el egy fesztiválra! Légy önkéntes! Ismerkedj! Érezd jól magad!- mondja Lilly anyukája lelkesen.
Lilly elgondolkozik. Igazából egész jó ötlettel állt elő az anyukája, sőt egyszerűen imádja!
- Hát jó. Még meglátom- mondja Lilly, persze titkon reménykedik benne, hogy anyja nem hagyja annyiban a dolgot és valóban cselekszik az ügy érdekében.
Lilly felsétál a szobájába, majd leül a kanapéra és előveszi egyik kedvenc könyvét.
Pár óra múlja édesanyja kopogása töri meg a csendet Lilly szobájában.
- Gyere be!- kiabál a lány, mire anyja csendben belép a szobába.
- Valóban jó ötletnek tartod?- ül le Lilly anyja a lánya mellé.
- Igen- válaszol a lány mosolyogva.
- Annyira boldog vagyok! Az első ötlet, ami igazán tetszik!- mosolyodik el Jodie.
- A vidámparki látogatás nem volt jó ötlet- rázza meg a fejét Lilly nevetve.- Főleg, hogy a betegségem miatt a legtöbb dologra fel sem ülhettem.
- Bevallom valóban borzalmas volt- vakargatta tarkóját Jodie.- Már írtam is egy szervezetnek, akik fesztiválokra keresnek önkénteseket!- kapja elő telefonját az anya, majd büszkén mutatja meg lányának az oldalt.
- Ez jónak tűnik- biccent a lány elismerően.
Talán egy dolog volt rosszabb az anyukája főzési képességénél. A programszervezési képessége. Ezért még önmaga is meglepődött, milyen simán ment a dolog, sőt a cég boldogan fogadta Lilly jelentkezését.

Kedves ifjú jelentkező!
Örömmel olvastuk jelentkezésedet és bemutatkozó leveledet. Természetesen minden jelentkezőt örömmel fogadunk, hisz amellett, hogy elkél a segítség reménykedünk, hogy szerezhetünk neked egy remek nyári élményt! 
Hamarosan küldünk a megadott címre egy levelet, amiben részletesen leírunk minden információt az önkéntességgel kapcsolatosan.
Ameddig pedig nem találkoznánk veled, kedves újdonsült önkéntes: Kellemes nyarat és várunk sok szeretettel!
Ne felejtsd az önkénteskedés nem csak mások számára okoz örömöt, hanem számodra is!

- Ez remek!- pattant fel Lilly a kanapéról, majd amilyen szorosan csak tudta megölelte édesanyját.- Azt hiszem ez lesz életem legjobb nyara!

Sziasztok!

Ez lenne a bevezető rész, tudom nem lett túl hosszú, de remélem elnyeri tetszéseteket!

Ha elnyerte írjátok le a véleményeiteket, hisz azokat mindig örömmel olvasom!

Remélem visszatértek a következő részre is!

Ölel mindenkit: Csenge K.